Kőmüves Klára : Arcod

Nyomtatás

Milyen szép is az arcod, nem látni rajta így hibát,

nem árulja szívről fakadt mosolyod sem azt, mi bánt.

A kép törött, de bőrsivatagod rendjén ezer kis békedűne

dől, csak képzelem, milyen lehet barázdái közt,

ha könnycsepp sétál valami bájos bűn körül.

Belésajdul mindenem, ha érzem, semmim sincs,

mit adhatnék, s az égben már az ár, belehalni volna jobb,

ha nem pihenhetek meg arcod szájoázisán.

Maradhatnék még, ha vízlelőhelyednek csorbult

fogsziklája nyílna, s magába húzná szikkadt nyelvemet,

de csak csurrantani szabad, a sokba éppen úgy meghalnék,

mint tenném nélküled!