Böröczki Mihály - Mityka : Pipacsmező

2010.05.26. Böröczki Mihály - Mityka Vers 11
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

A fény millió kis darabra ömlött,

s zöld szárra fűzött apró, izzó gömbök

pöttyözték át a hajladozó rétet,

a levegő szórt, szép pirosban égett,

az egész egy nagy alig-villanás volt,

aztán a szirmok fodra összelángolt,

a szél örömöt pördült a parázson,

kétezer tíz volt – május huszonhárom.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.05.26. @ 07:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.