Világirodalmi klasszikus szöveg olvasatai ritkán változnak akkorát és olyan hirtelen, mint Vergilius eposza esetében történt ez a második világháború után, és az is ritkán mutatkozik meg ilyen egyértelm?séggel, mi vezetett az újraértelmezés kényszeréhez.
A 21. század elején az eposz még mindig ?rzi szimbolikus erejét, de tudományképünk átformálódása nyomán ez az er? egyre inkább abban a késztetésben nyilvánul meg, hogy még a legtöbbet olvasott és elemzett m?veket, így Vergilius eposzát is más szemmel olvassuk újra.
Az Aeneis olvasása megajándékozza elemz?it azzal az érzéssel, hogy a tengernyi vele kapcsolatban született szöveg ellenére beláthatatlanul sok és fontos téma vár még megfogalmazásra. A könyv azzal a folyamattal ismerteti meg olvasóit, amely során kialakultak a történetének harmadik évezredét kezd? klasszikus m? értelmezésének keretei, és ezekben a keretekben vizsgálja meg az eposz néhány jól ismert részletét. A szerz? külön fejezetekben tárgyalja a nagy történelmi jóslatok beágyazottságát a h?si történetbe, a többértelm?ség különböz? változatait és a vergiliusi történelem-reprezentáció ellentmondásait.
Ferenczi Attila kötete – mely amellett, hogy bemutatja az Aeneis-kutatás legújabb eredményeit, élvezetes olvasmány is – száz év óta az els? magyar nyelv? Vergilius-monográfia. A könyvet minden, az antik irodalom, valamint a kortárs irodalomtudomány és hermeneutika iránt érdekl?d? olvasónak ajánljuk.
Részlet a könyvb?l:
„Vergiliusnak nincs mentsége”
Genthon István, a neves m?vészettörténész 1944. október 3-án a következ? mondatot jegyezte be római útinaplójába: „Vergilius mentségére például semmit fel nem tudok hozni. Aki Homérost ennyire félreértette, annak nem lett volna szabad utánoznia.”1 A kivételesen m?velt tudós ellenszenve nem egyedi jelenség, és valószín?leg nem érdemes mögötte a gimnáziumi latinórák élményeit keresni, a korszak egyik tipikus értelmiségi ítélete fogalmazódik meg benne Vergilius Aeneisér?l. Melléje állíthatjuk például Robert Graves hasonlóan súlyos véleményét: „kevés költ? tett annyit szent hivatása hitele ellen, mint Vergilius”.2 Vagy egy másik mondat szintén t?le: „Valahányszor a stabil kormányzás, zsúfolt templomok és növekv? jólét hajnala dereng a Nyugat népeire, Vergilius mindig visszanyeri páratlan népszer?ségét.”3
Különösen az elutasítás indulatossága érdemli meg a figyelmünket, mely punktum temporisként magába s?ríti a korábbi történetet, és megel?legezi a rá következ?t, így megfelel? kiindulópont lehet, hogy megértsük, milyen helyzetben kezdi az Aeneis, az irodalmi kánon évszázadokon át csodált és olykor a legmagasabbra értékelt alkotása befogadástörténetének harmadik évezredét, és hogyan került ebbe a helyzetbe. Mussolini fasiszta Olaszországa 1930-ban ünnepelte Vergilius születésének 2000. évfordulóját. Az ünnepségek olyan nagyszabású küls?ségek közepette zajlottak, amilyet sem korábban, sem azóta egyetlen ókori személy sem érdemelt ki utókorától, de költ?nek biztosan nem jutott osztályrészül.4
A Duce fivére, Arnaldo Mussolini szeptember 21-én szent ligetet (Lucus Vergilii) telepített Mantovában, amelyben ott zöldellt a nagy költ? m?veiben szerepl? minden fa, és cserje, de gondosan ügyeltek arra, hogy véletlenül se keveredjen egyetlen olyan species a csemeték közé, amelyr?l nem esik szó a költ? valamelyik m?vében.5 A jubileumi évet az egyébként jónev? medievista oktatási miniszter, Pietro Fedele tanulmánya nyitotta meg, melynek címe Virgilio e la terra. Az olasz állam, de a Vatikán és San Marino is bélyegsorozatot bocsátott ki az emlékév alkalmából, amelyeken egy-egy vergiliusi alak vagy jelenet volt látható latin nyelv? idézet kíséretében. Április 21-én, Róma városának a legendában rögzült születésnapján, Itália harminc városában kezdték pontosan egyszerre az ünnepi el?adásokat Vergilius szül?városától, Andest?l kezdve Rómán át egészen a költ? kedves Nápolyáig.
1 Genthon (1973) 54.
2 …few poets have brought such discredit as Virgil on their sacred calling… Graves (1962) 35.
3 Whenever a golden age of stable government, full churches, and expanding wealth dawns among the Western nations, Virgil always returns to supreme favour. Graves (1962) 13.
4 Hét évvel kés?bb, 1937-ben ünnepelte Itália Augustus születésének 2000. évfordulóját, hasonlóan nagyszabású rendezvényekkel és hasonlóan félreérthetetlen politikai üzenettel. Err?l lásd Horsfall (1991) 86.
5 Az itáliai bimillenium-ünnepségek recepciótörténeti feldolgozásával foglalkozó munkák adataikat az Enciclopedia Vergiliana kit?n? „Fascismo e bimillenario della nascita di Virgilio” szócikkéb?l merítik, amely Luciano Canfora munkája. A következ?kben én is erre támaszkodom. Az eseményekr?l összefoglalást ad még Bianchi (1931) 110–111
Forrás
litera.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva