Kovács György : Falevél-zaj

A gyümölcsöskertben talált az álom

csak futólag, messziről érintve

almafánk, hol gyermekként

áldoztunk közös jövőt, s menekültünk

együtt a lehulló falevél zajától:

   valahol sejtve, mi az az elmúlás.

 

Megítéltetett az idő sürgette nyár,

az odaveszett kéz – rajta alig látható

mozdítása ujjnak, nincs elsietett

tenyér-izzasztó gondolat…

Egyetlen üzenetté vált álom s jelen:

ez nem lehetett e világra való…

Legutóbbi módosítás: 2010.05.15. @ 05:33 :: Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/