Takács Dezső : Találós

Szívforma tenyere zöld,

kamrája feketeföld,

virága nevet a világra,

hívsága egyetlen hibája.

 

Fészkében nem lakik madár.

Csalfán a Nap után tekereg

míg szára engedi,

magját melengeti utoljára,

cinkéket vár télen vacsorára.

 

                                            (napraforgó)    

                        *

 

Irulok-pirulok

mákonyos rokonok miatt.

Mezsgyéken guggolok,

pirosra festem a nyarat.

Szirmom a bimbóban

fehér, majd rózsaszín,

foltokat hagyok

a zöld mező szárnyain,

feltörő emléked,

ha hóra cseppen véred,

engem idéz.

 

                                         (pipacs)

                        *

 

Bokor alján reszketsz.

Félsz, ha felfedezlek

szépséged rabul ejt.

Vinnélek magammal,

tavasz van, az ég

parányi földi mása

épp elég egy vallomásra.

Erdőszél az otthonod,

jó, ha illatod adod.

 

                                        (ibolya)

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.