ad galileo galilei
mekkora bárgyúság kell a valláshoz,
hitnélküliséghez mekkora butaság?
isten létéhez halandónak lenni,
szférák zenéjéhez örök kolompolás.
mi van, ha nincs is a szférák zenéje,
harmónia, összhang világba vetítve?
mi van, ha én vagyok: biztos, mint kérdésem –
nem hallgat minket sem fönti se lenti –
es?ben bárkáján mind magát, ha menti,
lelke után vizen jár – aki keres;
vallásalapít már az, aki egyszeregy.
deus
isten a szél és isten a víz
isten a szikla a föld a fa
isten az ég a t?z a ház
isten az állat a jó s a baj
isten az ember a múlt a jöv?
isten a kint meg a bent a jelen
isten a jel feloldja a kód
mégsem isten a természetes
négyesfogat
hogy is unnám a szerelmet, hogyha ketten lennénk:
kéz a kézben, szív a szíven élve eltemetvén –
de szeretem, ahogy vagyunk: négyen szerelemben;
te meg én és én meg te, s mi egymásról vetítve.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Petz György
