A könyv

 

A könyv

 

A férfi a messzi távolt kémlelte. Azt a pontot, ahol az ég és a föld egymásra talál. Szálfa termete, mint obeliszk a homoktenger közepén, úgy magasodott az elhalt aljnövényzet felett. Csizmája talpa nyomán a sárga szín? füvek meghajolva várták, hogy odébb álljon. De ? csak várt. Nem mozdult. Kopott b?rnadrágjában a lanyha szél nem tudott kárt tenni. Egyenletes légzése nyugalomról árulkodott. Talán csak a kalap alól meg-megrebben? szemek idéztek volna baljós hangulatot a környékre, ha valaki jobban megfigyeli ?t. A t?z? nap csekély árnyékot vetett alakjára. Dél volt. Már csak néhány perc és minden megoldódik. A hullámzó messzeségben egyszer csak változás állt be. Egy apró pont mozogni kezdett, és folyamatosan n?tt. A férfi ujjai ökölbe szorultak, és két keze lassan a b?rzeke által bezárt titkos zsebek felé mozdult. Lassan, nagyon lassan, ahogyan csak tanulni lehet az ilyesmit, megmarkolta a fegyvert, de még nem húzta el?. Kivárt. Várta, hogy az a másik közelebb érjen. Ekkor a pont a távolban megállt. A férfi nem értette. Valami nem stimmelt. A próféciában az állt hogy a másik egyenesen neki fog rontani, és neki csak egyetlen pillanatnyi esélye lesz arra, hogy sorsát bevégezze. Így olvasta a Könyvben. Látta, hogy a másik el?vesz valami véres tárgyat, talán egy gyilkos eszközt. Elvesztve türelmét a másik felé kezdett futni, miközben kezei már nyíltan és fenyeget?n tartották fegyvereit.

 

A másik…

 

   Loholva érkezett, mert tudta, hogy késésben van. Nem akart szabályt szegni azzal, hogy nem ér id?ben oda, ahol a végzete várja. Ismerte ? is a próféciát. Aki a Holt-földre érkezik, annak szembe kell majd szállni egy olyan er?vel, amit uralni képtelenség. De pont ez vonzotta. A képtelenség megismerése és kordában tartása. A prófécia arról szólt, hogy ha rálépsz e földre, tornádóként fog feléd száguldani a halál, és neked csak egyetlen egy pillanatod van, hogy túléld. Ahogy megállt megpihenni, gyermeki arcára kiült a felismerés. Az a távoli alak most ?t várta. Várta, hogy felé fusson. ? maga lett volna a tornádó annak az alaknak. Egymás végzetei akaratukon kívül. Gyorsan benyúlt a testét borító lepel mögé, és egy szál vörös rózsát húzott el?, amit az imént szakított le e föld utolsó term?talajáról. Szomorúan elmosolyodott. – Az ember az utolsó él?lényt is megfosztja az élett?l, csak hogy önmagának örömet okozzon.

 

    Elege lett. Nem akart már többé pusztítani. Ekkor figyelt fel rá, hogy a férfi elkezd felé futni, kezeiben egy-egy ócska elöltölt?s pisztollyal. Ahogy közeledett felé, látni vélte azt az irgalmatlan torz vigyort, amit csak olyan ember képes produkálni, aki mindent erre az egy percre tett fel. A jóslatként beteljesül? egy percre. A gyermek maga elé húzva karjait a rózsát felemelte.

 

    Ekkor egy lövés dörrent…

 

    Ahogy egyre közeledett, látta, hogy a várt ellenfele gyerek még. Már ez sem érdekelte. Nem hagyott esélyt senkinek és semminek sem. Aminek meg kell történnie, az történjen is meg. Torz vigyor közepette futtában l?tt, majd még egyszer.

 

    Az els? golyó szétroncsolva az egyik bordát, a tüd?ben állt meg. Ez a pillanat a gyermek számára egy örökkévalóságnak t?nt. Érezte, ahogy az ólom átszakítja a b?rt, majd ahogy csontot roncsolva becsapódik. Próbált leveg?t venni, de nem tudott. Valami fröcsög?s hörgés hallatszott a mellkasa fel?l. Az agya még képtelen volt felfogni azt, amit a lélek már megértett. Most jött el a vég. Felé száguldott, és ? nem tért ki el?le. Hitte, hogy van egy másik út is. Gyermeki lelke csapdába csalta.

 

    Az anyjára gondolt, akit egy hete tett máglyára. Egyedül. Az apja elment, hogy segítséget hívjon. Imádta ?ket. Szeretettel bújt hozzájuk. Volt egy ?si könyvük, amib?l az anyja mindenféle történeteket mesélt neki. Mindenféle próféciákat. Ezt a könyvet az apa elvitte magával, amikor útra kelt. A gyermek emlékezett apja utolsó szavaira. “Ígérem, visszajövök. Nem hagylak magatokra benneteket.” Azzal a szemébe húzta a kalapját, és többé már vissza sem nézett. A kopott b?rruhájában lépdel? alakot elnyelte az éjszaka.

 

    Ekkor érte a második golyó. Egyenest a szeme közé kapta. Többé már nem gondolt semmire.

 

    A férfi látta, ahogyan a kis szörnyeteg kezei közül egy rózsa hullik a földre. Vörös. A felesége kedvenc virága. Az apró test többé nem mozdult. Lassan óvatosan körbejárta, miközben újra megtöltötte fegyvereit. Poros csizmájával a hátára fordította áldozatát. A gyermek már nem élt. Egy vékony és egy vastagabb vérpatak szivárgott a mellkasból és a homlokból. A férfi arcán lév? inak megfeszültek. Némán sikoltott legbelül. Reszket? kézzel vette el? zsákjából a Könyvet és elkezdte darabokra tépni. A düh, amit most érzett, fizikai fájdalmat okozott. De ez még mindig csak apró kín volt ahhoz képest, ami belül tombolt benne. Szétharapott ajkakkal kutatta át a kis testet. Megtalálta, amire számított. Egy konzervdobozt, amiben egy maréknyi hamu volt. Odafeküdt a gyermek teste mellé, és megfogta a kezét, miközben a dobozt kett?jük közé helyezte. Mint egy vak, úgy tapogatta, kereste fegyverét. Amikor megtalálta, lassú, de eltökélt mozdulattal a szájába helyezte…

 

    Egy id? után feltámadt a szél és a Könyv lapjait elfújta a mindenség felé.

 

14látogató,1mai

Szerző Jagos István Róbert 161 írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.

19 Komment

Hagyj üzenetet