Lehajtom fejem, hogy ismét az égre nézhessek. Állok, – kezem felemelem. Felejtem, mi történt velem. Nem tudom, mi FOG történni a következ? percben, az életemben… Most üres vagyok, kong a lelkem… Állok, – kezem felemelem. Lehajtom fejem, hogy [… Tovább]
Százszorszép szirmait számolom… Szelek szárnyán szállok… Szomorú szívem szendereg, szellemem szelíd szókat szól. ————————————————– Szépen alliterál, de nem áll össze gondolattá, verssé meg kevésbé, szigorúan szólva szellemem szitokja szeretetb?l szökken? személyes szólama: szellemesebb szavak színeib?l szedett szellemi szintézisére szoktatott szívem [… Tovább]
Rongyaim gyémántokkal kiraktam, arany köntösbe bújtattam, vedl? életem… oly szépnek hittem. Hittem már magam is, hogy JÓ vagyok. S lám ledobva a jelmezt, itt állok lelkem fedetlen, s várom, hogy tiszta fehér gyolcs- ruhámat végre felvegyem. —————————————– Ez [… Tovább]
NEM TÖRTÉNT VELEM MA, SEMMI KÜLÖNÖS NEM TÖRTÉNT MA, SEMMI KÜLÖNÖS VELEM VELEM SEMMI KÜLÖNÖS, NEM TÖRTÉNT MA NEM TÖRTÉNT MA VELEM, SEMMI KÜLÖNÖS SEMMI KÜLÖNÖS, NEM TÖRTÉNT MA VELEM MA SEMMI KÜLÖNÖS, NEM TÖRTÉNT VELEM MA NEM TÖRTÉNT VELEM, [… Tovább]
Örvény, jéghideg habok, tarajos hullámok dobálták testemet. ———-ez így túl sok. (az örvény pedig nem is dobálja, hanem húzza-csavarja lefelé)) Kéjes vigyorgással arcán, megjelent a halál. Fényes fekete köpenyét, mint halotti leplet borította fuldokló tetememre.——-itt a fuldokló tetemmel van bajom, ti. [… Tovább]
Homályos valóságból, lila képzelet, hitem: selymes-suhogású áldozat. Harmatos rongy, foszlott brokát, hermelinbe zárt b?zös váladék.——–képzavar Szivacsos gyémántként porlok szerteszét, halk-nyögdécselve. Szemem gödréb?l buzgón öml?— szörny? sós-örvényt nyelve.—–túlkomplikált, nehézkes Mélyen a pokolban görnyedve, aztán fény gyúl – csillagos [… Tovább]
A BÁÃ???NAT SÁÃ???MUEL KORNÉL SZOBORMÃ?°VE Bántottak! Még nem hevertem ki sebeimet, néhol még vérzik a lelkem, s gondolatom dadog, mint kisgyermek szava, kinek anyja holt.
Zaklatott világban élünk. Megfelelünk az elvárásoknak. Rohanunk ész nélkül vakon, mint vezetett ló. Távvezérelt életünkben az agyunk csak felveszi az utasításokat, és mélyen elássa a SAJÁT gondolatait. Ám a forrás, mely a kemény kövekkel is elbír, zubogva keresi az utat, [… Tovább]
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy hajó. Ez a hajó szelte a menetrendben meghatározott útját, utasát vitte az egyik kikötőből a másikba. Olyan nagy volt és biztonságos, hogy sem szél, sem hullám nem tudta eltéríteni. Nem volt [… Tovább]
Én Drága Jó Uram, Li Szi! Piruló arccal írom e sorokat, melyek remélem, eljutnak kezeidhez. Tudom, hogy nem illend? egy mai lánynak – még oly felvilágosult nevelésben részesült is – egy férfinak levelet írnia, hiszen az erkölcs neki a [… Tovább]
