… és sírt Liza
mert tudta
aznap éjjel
hazudni fognak
az álmok
(hazudni az ördögök szoktak
neked nem itt van dolgod
csak úgy mondom
– ha megbocsátod)
folyondár-sorsát fogva elindult a múltba
óvatosan kóstolt újra egy-egy bánatvirágot
és elfordította a fejét
ha az öröm rózsái rámosolyogtak
(hasábhoz hasábot
szirmot a virághoz
porzókhoz a bibét
bibéhez a porzót
bús csigának házat
csúf körmöknek ollót
feketéhez kéket
haldoklót fehérhez)
majd nagyot ugrott
a konyha szocreál gránitlapjai újként ragyogtak
gyermekszemével a szürke macskára nézett
fölötte veszekedés-foszlányok
a vakítóan fehér falon pörköltzaft
a padlón a nyúlhús és az illat
– cicuskám, hagyjál nekem is!
(lángokhoz ért a szél
beléjük kapaszkodott
magasba húzta
hullámnak gyúrta
s mire fordultak volna
csak a pernye szállt
a szél leült a földre)
ég feszül kitárt karjaimba
mert Liza ma éjjel álmodik
