Város zajában keresett menedéket
a fojtogató csend elől
Nem lelte meg a kék madár tollát,
volt sorban hátul
és sokszor járt legelöl…
Zsákutak szélén nem nyílt virág,
világ bajára szúrta bánatát…
A füstkarikákat még szépnek találta…
engem hozott a világra!
Aztán elsietett, mert én is csak sírtam
anyatejért, melegért rimánkodtam…
nem nézett vissza , mert ott járt már a tél…
fagyott könnycseppekben, arcom küszöbén –
Sütött a nap,vagy
hó szitált, karácsonyok csengőjébe
bújt el a bánat
sokáig nem láttam anyámat.
Arcomon szerelemvirágok pirultak,
már éppen
arattak…
s felsírt egy kisgyerek,
édesen szívta a mellemet…
Messze a nagyvárosok égre nyúlt
kéményei alatt
Egymásnak estek a sejtek.
Szilánkokra szakadt jövő,
jött a félelem, mint idegen betörő –
Kék foltok üvöltöttek a karján…
Betakartam, kezembe vettem
elgyötört bocsánatát…
Ma érte égnek ablakomban a gyertyák…
Foto: netről
Legutóbbi módosítás: 2010.05.01. @ 11:10 :: Ruder Jana
