Kőmüves Klára : Nem bírom már…

Nyomtatás

Nem bírom már a várost. Szörnyen nehéz,

amikor a szemközti tömbökben elbotlik a fény,

felhőtapasz kerül betonhorzsolt térdre,

imát sosem morzsoltam érte.

Nem viseltem jól a telet, egy egész város volt beteg.

Szirénahangra feküdtem és keltem,

sorolni semmit sem tudok, amit szerettem.

Nem óvatoskodott csizmám nyomában macska,

magát szoktatta idegen hangra s, ha néha szóltam;

szaladj ide – nem mozdult füle botja se.

Tömlöcszívű a város, sok volt a félelem,

kiosztott volt az élelem – nem ástam érte,

nem izzadtam bele, nem én vetettem el –

ízetlen, élettelen volt minden kényelem.

Nem bírom már az egyezkedéseket,

ahogyan elanyátlanodnak alkum tárgyai,

szabályait vetkőzi bennem mind, aki sajnál;

nem akarok egyebet a jajnál!

(saját utamnál)