Rossner Roberto : Edgar Allan Poe: Álmok

 

 

Álmok

 

 

(Dreams)

 

 

 

Ó, bár volna ifjú éltem álom!

Lelkem nem riadna, míg sugáron

Nem hozna rám holnapot az öröklét.

Igen! Még ez álom, s a reménytelenség

Is jobb lenne, mint az éber élet

Rideg valója annak, akinek

Szíve úgy él e pompás föld felett,

Hogy mély szenvedélyek káosza lett.

 

 

Ám, ha ez az örökké tartó álmom

– Melyet álmodott gyermekkorom –

Megadatna: rájönnék; butaság

Volt hinnem: van magasabb Mennyország,

Hisz, míg eleven fény, s jóság-féle

Álmában tobzódtam, s míg szívemre

A képzel?dés régiója várt

– Mely saját honom – ; csak önnön ábránd-

Képeim nyertek létezést legott.

Mi egyebet láthattam volna ott?

 

 

Történt – bár csak egyszer – s ez az ?rült perc

Memóriámban ég – hogy gúzsba vert

Valamely b?, vagy báj, vagy hatalom,

H?dött szél támadt, s hangulatomon

Hagyta nyomát. Vagy tán a Hold dobta

Fagy-lehét a g?g-zenitr?l – vagy a

Csillagok – bárhogy is; az az álom

Volt-nincs, akár egy éji fuvalom.

 

 

Álmodtam bár, de boldog voltam ott.

Boldog – szeretem e motívumot:

Az álom! Valót mímel?, színb?,

Tiszavirág-élt?, árnyas, ködl?,

Éden, szerelem kincsét nyújtja át,

Csak hagymázas szem láthat több csodát,

Mit a néhai felfényl? képzelet –

Az ifjú remény megismerhetett.

 

 

 

 

 

 

 

 

Dreams
 

 

 

 

Oh! that my young life were a lasting dream!
My spirit not awakening, till the beam
Of an Eternity should bring the morrow.
Yes! tho’ that long dream were of hopeless sorrow,
‘Twere better than the cold reality
Of waking life, to him whose heart must be,
And hath been still, upon the lovely earth,
A chaos of deep passion, from his birth.
But should it be- that dream eternally
Continuing- as dreams have been to me
In my young boyhood- should it thus be given,
‘Twere folly still to hope for higher Heaven.
For I have revell’d, when the sun was bright
I’ the summer sky, in dreams of living light
And loveliness,- have left my very heart
In climes of my imagining, apart
From mine own home, with beings that have been
Of mine own thought- what more could I have seen?
‘Twas once- and only once- and the wild hour
From my remembrance shall not pass- some power
Or spell had bound me- ’twas the chilly wind
Came o’er me in the night, and left behind
Its image on my spirit- or the moon
Shone on my slumbers in her lofty noon
Too coldly- or the stars- howe’er it was
That dream was as that night-wind- let it pass.

I have been happy, tho’ in a dream.
I have been happy- and I love the theme:
Dreams! in their vivid coloring of life,
As in that fleeting, shadowy, misty strife
Of semblance with reality, which brings
To the delirious eye, more lovely things
Of Paradise and Love- and all our own!
Than young Hope in his sunniest hour hath known.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rossner Roberto
Szerző Rossner Roberto 131 Írás
Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...