Kavyamitra Maróti György : Pentekoszté: pünkösd

Ó, mennyire féltek, hogy szorongtak hétszer hét napon át. Szorongtak képletesen szólva lélekben, és valóságosan szólva testileg is.
   Mert egy jeruzsálemi háznak a fels? szobájában lett búvóhelyük nekik, ahol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab – az Alfeus fia – és Simon, a zelóta, meg Júdás, a Jakabnak fia.
   Történt egy nap, hogy felkelt Péter a tanítványok között,  és szólt: „Atyámfiai, férfiak; szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás fel?l, ki nyomára vezette és feladta üldöz?inek, gyilkosainak Jézust, a Megváltót.
   Júdás egykor közénk számláltatott, aztán árulóvá lett, és elnyerte szörny? szolgálatnak osztályrészét. Mez?t szerzett hamisságának béréb?l; de alázuhanván önkezével véget vetett kisikkadt életének; elhasadt középen, és minden bels? része kiomlott. Adjuk tudtára mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak, hogy az a mez? neveztessék mostantól akeldamának, azaz vérmez?nek.
   Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ? lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. Mármost  Júdás püspökségét más vegye el!”
   Körülnézett az együttlév?kön, majd így folytatta: „Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden id?ben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt – a János keresztségét?l kezdve -, azok közül egy az ? feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.”
    El?állt hát kett?: József, ki hívatott Barnabásnak, és kinek római neve Justus volt és Mátyás.
   A tanítványok imádkoztak: „Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kett? közül az egyiket, akit kiválasztottál, hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melyt?l eltévelyedék Júdás, hogy az az ? helyére jusson.”
   Sorsot vetének azért reájok, és esett a sors Mátyásra; így ? a tizenegy apostol közé számláltaték aztán.
És lettek a fél?k tizenketten újra, mint voltanak az ? földi idejében.
   Azokban a hetekben ómerszámlálás ideje volt: Izrael gyermekei pészach második napján kezdték az árpát aratni, és ezen a napon kezdték el az ómerszámlálást, mely aztán a Hetek ünnepén, sávuotkor ért véget: ekkor ettek el?ször új kenyeret.
   A napokat és heteket pedig úgy számlálták, hogy minden napon egy kalászt az új gabonából félretettek, és mikor hét kalász összegy?lt, azt ómerbe – kévébe – fonták.
   Amikor hét kéve összegy?lt, a következ? nap volt az új kenyér ünnepe, a Hetek ünnepe, a sávuót.
   Az esti számláláskor így imádkoztak: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk az ómer számlálását!”

   Azokban a hetekben bizony aggodalmaskodtak az apostolok közül azok, kik annak el?tte földmívesek voltak. Aggodalmaskodtak, hogy sem nem vetettek, sem cs?rbe bé nem takarítottak, sem kalászt kévébe nem fontak: csak bújtak ott Jeruzsálemben, egy idegen város idegen házában, közel a Juhok Kapujához.

   Az ómerszámlálás utolsó – negyvenkilencedik – napjának alkonyatakor történt, hogy nagy hirtelenséggel az égb?l sebesen zúgó szélnek zendülése hallatszott, és eltöltötte az egész házat, ahol ültek egy akarattal a tizenkettek.
   És megjelentek el?ttük kett?s tüzes nyelvek, és ült mindegyikükre azok közül egy-egy lángnyelv.
   Aztán kinyílt a ház kapuja, és csöndes salomot kívánva a ház lakóinak, belépett a Megváltó, majd mindjárt utána tanítványaihoz is szólt: „Ne féljetek! Én vagyok én. Azért jöttem, hogy elmondjam néktek: messze jövend?ben jövök el csak újra hozzátok! De ti ne maradjatok Izráel népe között, mert az én királyságom nem Izráelé csupán, hanem a teremtett világ minden népéhez szóló; áradjatok szét hát, és ne féljetek! Míg vissza nem térek, veletek marad a Szentlélek, a kapocs és er?s híd köztetek, és köztem!”
   Várt kicsit, alaposan, egyenként megnézte híveit, szemükbe nézett, aztán folytatta: „Holnap reggel, sávuot reggelén, hagyjátok el ezt a hétszer hét napon át félsszel töltött házat, a szorongásnak e házát, és kezdjétek hirdetni az Igét!  Prédikáljatok holnaptól minden id?ben!”
   ”Rabbi!” – mondta rövid megfontolás után Péter. – „Jeruzsálemben sokféle istenfél? népek laknak, mind más nyelven beszélnek, annyifélén, ahányan az ég alatt vannak földnek  lakosai.  Milyen nyelven hirdessük az Igét, hogy megértsenek minket mindannyian?”
   ”Menjetek, áradjatok szét holnaptól fogva: prédikáljatok nekik, és ne féljetek!” – ismételte a Megváltó, aztán kiment abból a házból.

   Az ötvenedik nap reggelén kételyekkel telve, de engedelmes lélekkel elhagyták a rettegésnek házát az apostolok, és szétáradtak Jeruzsálem utcáin, terein az újra-tizenkettek.
   És igen, úgy volt: abban az id?ben laktak Jeruzsálemben zsidók, istenfél? férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak: párthusok, médek és elámiták, kik szerte a Birodalomban születtek. Mezopotámiában, Júdeában és Kappadókiában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Libiának tartományaiban.
   De ?k tizenketten, megteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és mikor prédikációba kezdtek, kezdtek szólni nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.
   Annakutána pedig, hogy nyelveken kezdtek ?k szólni, nagy zúgás lett, egybegy?lt a sokaság és megzavarodott, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá ?ket szólni.
   És módfelett álmélkodtak mindnyájan, és csodálkoztak, mondván egymásnak: „Nemde nem galileabeliek ezek mindnyájan, akik szólnak? Miféle módon halljuk hát ?ket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?”
   Mások pedig – kik semmilyen nyelven nem tudtak – csúfolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg ezek!”
   Ám Péter akkor el?állván szólt: „Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédemet! Nem részegek vagyunk mi, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van csak; hanem ez az, ami megmondatott a próféták által.”
   Aztán f?zte még szavait tovább, a prédikáció végéig: „Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette ?t az Isten; azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek!”
   És döbbent csönd támadt Jeruzsálemben: csönd, nyugalom és béke!
   Az ötvenedik napnak ez hith? története…

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.