Böröczki Mihály - Mityka : Töpörtyű

Nyomtatás

Egy friss sóhajlás szakadt ki az égből

a frissen sajtolt töpörtyű ízéből,

a zsír még forrón hullámzott alatta,

de kiszívott szülejét merni hagyta,

és mintha minden forró falat barna-

nagy nyeldeklésnyi örömöt akarna,

úgy tömörült a szűrön harapásra,

egy tálba fordult, ujjainkat várva,

mi megszenteltük csipet szórta sóval,

hogy elegyedjék túlélnivalóval,

az íze-szíve maga volt a fölség,

és nyeltük, mint kik egy falatba ölték

a kérges kéz, az inas láb szerelmét,

a zsírt közben a nagy vindőbe merték,

és hogy a látványt vidítsa a hála,

egy karaj kenyér rövidült a szánkba,

s mert minden évben ilyen lett a vége,

nem gondoltunk a munka elejére,

hogy ez, meg az, meg épp a bontóasztal,

átzsírozódva megszelt-sok darabbal,

csak bevégeztük – kezünk-lábunk járt még,

de visszafogta étvágyunk a szándék,

mert élt bennünk a múlt tapasztalása,

hogy jusson pár szem majd a koplalásra.