Horváth István : PERPETUUM MOBILE

2010.05.11. Horváth István Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

TETTENÉRÉS

 

hol itt hol ott

– fölbukkanva –

úgy járkálsz bennem

mint a huzat

tulajdon lépcsőházában

 

*

 

EMLÉKSZEL?

 

 – hívtál –

fölfelé fordított tenyérrel

– így ahogy mutatom –

mint aki kér s vár

egy maréknyi fészekmeleg ígéret

és kicsorbul minden elmélet

az emlékek

s a valóság pókhálós szövedéke

tetten értelek magamban

jó ízű ébredés

s ujjaid bársonyát hallgatom

 

*

 

VÁRAKOZÁS

 

vártam

csak vártam

mindig csak vártam

és amikor nem jött semmi

– tudtam –

ez csak tőled lehet

 

*

Legutóbbi módosítás: 2010.05.11. @ 06:16 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.