Tiszai P Imre : Kidobott magából az idő

*

A semmiben jártam,

a rég-múlt fagyott mezején

emlék kórókat szaggattam,

remegő kézzel széthullott

perceket pakolgattam

sorba.

 

Csikorgott a múlt-idő

meztelen talpam alatt,

tévedéseim tüskéi szaggatták

kérges bőröm,

fekete vér folyt,

halott vér.

 

Villám hasított az égbe,

dörgés csapta szét a csendet,

felébresztett.

Riadtan menekült a jövő,

a ma szétesett,

kegyetlenül

kidobott magából

az idő.

 

Arcom mosta

a fojtogató eső

fekete szennyesre,

furcsa sós ízként

könnyem

némán folyt benne.

Legutóbbi módosítás: 2010.05.11. @ 05:26 :: Tiszai P Imre

Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén