*
A semmiben jártam,
a rég-múlt fagyott mezején
emlék kórókat szaggattam,
remegő kézzel széthullott
perceket pakolgattam
sorba.
Csikorgott a múlt-idő
meztelen talpam alatt,
tévedéseim tüskéi szaggatták
kérges bőröm,
fekete vér folyt,
halott vér.
Villám hasított az égbe,
dörgés csapta szét a csendet,
felébresztett.
Riadtan menekült a jövő,
a ma szétesett,
kegyetlenül
kidobott magából
az idő.
Arcom mosta
a fojtogató eső
fekete szennyesre,
furcsa sós ízként
könnyem
némán folyt benne.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.11. @ 05:26 :: Tiszai P Imre