Kőmüves Klára : Tűztornyos minapok

 

 

 

A minap gyorsan átlépett felettem,

nem először már s talán utószor sem,

így jár az, kit heverészve kényeztet az ágy,

nappal alszik, este ébred s kicsit sem paráz.

Délelőtt még persze történt ez meg az,

kilencszáz forintos kilós áron töltöttem fel ruhatáramat,

meg aztán bosszankodtam is egy pénzintézet előtt,

amiért nem adott semmit az automata;

már megint nem tudtam befizetni a kötelezőt.

Nem tudom, ki s hogyan kezeli azt,

amikor áll a sor és a gép semmit sem ad,

de már tíz perce gyűlik köréd a nép,

minden verziót kipróbálsz egy árva ezresért.

Azt sem ad végül, kényszermosolyos állapot,

de, ha már ennyit vártak mögötted hiába,

lekérsz egy jól ismert bizonylatot.

Hazafelé tételeket mondogattam;

a pestis járvány végének emlékére

itt állt egy faharangláb, aztán helyére

egyszintes torony került, majd valamikor

lett még egy szinttel gazdagabb; a tűzőrség,

ha gond volt, valószínűleg épp innen szaladt,

szintre szint, bádog tető…

A tűztorony Északra dől.

A talaj miatt, gondolják sokan, én meg úgy

hiszem, csak a fényképező turistáktól

folyamatos zavarba van.

No persze, Európa második ferdetornya ez

s e cím miatti izgalmában talpalatti remegése

teljesen természetes.

A lépcsőháznak tegnap pörkölt szaga volt,

az orrom csak percekig rabolt, majd

szunnyadóra jött és dobbanásra keltem,

ahogyan a nap vége dühösen átlépett felettem.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 637 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))