Seres László : …és

(Horváth Piroska festőművésznek)

…és leborulnak eléd a színek

ölelnek fénybe csókolt árnyak

szerelem ez mit megfest a szíved

hódolat a nyíló virágnak

kibomlott szírmok parányi csodák

mikor ujjaid hozzáérnek

feltárják titkukat úgy hozod át

a semmiből a mindenséget

 

…és kész a mű Isten is megcsodálja

örökké él harmatnévjegyed

míg lehajol s leszakít magának

mint akit virágnak teremtett

 

 

(2010 május 04)

 

 

/A kép Horváth Piroska alkotása/

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.