Havas Éva : Tollhegyre tűzött virradat

még domb mögül leselkedik
zsémbesen ébredezve,
ívelt pályán emelkedik
– semmihez sincsen kedve –

a fák tövén ott kuporog,
megül a hajnali pára,
kusza álmokat gombolyít
vissza az éjszakába

sávokat fest az ösvényre
a görcsös ágak  árnya,
itt szánkázva belebotlik
a szelíd fény sugára

lépésenként közelít
felénk egy fénylő új nap,
araszol, megáll, majd elhuppan,
felpattan, s tovább ballag

elseperve a gondokat
– harmattól fénylik bőre –
itt kopogtat a virradat,
szétárad a mezőre

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))