Dobó Erzsébet : Félistenek

Nyomtatás

csak hagyom hogy

holló hajamba fehér

pernyét szórjon az id?

s míg szárad a hús a csonton

aszalt gyümölccsé

zsugorodott szemem

mögött zsibbadt agyam

a múlton mereng

mert itt e föd?n

így t?nnek el kit anyaszült

batyuba kötve hátán a múlt

b?nök alatt hajlik le rogy

s végül álmot temet

magunkért sírunk mi mind

valaha – volt félistenek