Zalán György : Csütörtök – Országomat egy lóért?

Az első részt 2003 áprilisában írtam, és 2008 március 27-én – szintén csütörtökön – ismét aktuális lett, azóta is az. A másodikat pedig nemrég írtam a Gumiszobában, de igaziból e kettő együtt érvényes…

 

 

Csütörtökön tudtam meg, hogy

elfogyott az állásom.

Kiálltam az udvarra, hogy

a Jóisten jól lásson.

– Én vagyok az! Aki dicsért!

Mégis le vagyok szarva.

– Sajnálom, hogyha a versem

akárkit is zavarna.

 

Ismerek én olyan országot,

miért nem adnék egy vak lovat

és még hátra a feketeleves

vajon a jövő mit tartogat

lesz-e, hogy fizetnék azért,

hogy ne is legyen enyém

elugranék a kulcs elől

ha repülne felém

én az országé vagyok

a bőröm is, a szőröm is

szar, ha másé a rózsa

és nekem marad a tövis

szóval néha válni támad kedvem

de kié lesz a gyerek

itt már csak egy a biztos

hogy én itt nem nyerek

visszatérve az elejére

nekem már az sincs – egy vak lovam

ha lenne levágnám virslinek

és megzabálnám boldogan

Legutóbbi módosítás: 2010.05.09. @ 23:40 :: Zalán György
Szerző Zalán György 176 Írás
1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova... A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek. Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :) Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu