Marthi Anna : A piros négyzet

 

 

egy tárgy mi dimenzióit vetkőzné

inkább egy fehér lap vagy kék golyó

 

végtelenből kinyúló kéz semmit ragad

minden színt magába fojt az erős fehér

 

elég megint egy szemgolyó

 

megformálnám érzékenységét

összekapkodott pillanataidnak

 

csendnek álcázott fájdalom

hallgatásba zsebretett piros

 

kocka helyett egy négyzet

sík mi belehúz vermébe

 

félelem tiszta láthatára

Legutóbbi módosítás: 2010.05.17. @ 21:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak