Vadászi Árpád : Dínom-dánom

Fekete kabátban,

éjsötét kalappal,

kormos üvegén át

néz le ránk a nappal.

 

Ameddig a szem lát,

tiritarka szemét,

vidám vak a vaknak

dicséri a szemét.

 

Villámok cikáznak,

szikraes?t szórnak,

kiszáradt a lelke

a kimondott szónak.

 

Kakofóniában

fuldoklik a fülünk,

nem hallik a kakas,

a fülünkön ülünk.

 

Ürítjük és tömjük

napra nap a bend?t,

miközben a lényeg

egy fikarcnyit sem n?tt.

 

Sánták talpa alá

hegedül a banda,

egymásra tipor a

gyönyör?, a randa.

 

Lánglelk? héroszok

langyos sárba rogynak,

nagy hasznát vehetnénk

itt egy tiszta rongynak.

 

A Sátán egy kövér

szivaccsal a kézben,

letörli az égr?l

Isten arcát szépen.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.