Vers

Évvégi valcer

               Báltermet cserélt a táj, a szél valcert táncol,   – juhar gallya csápol.                     Hajótörött ág az év,  tükröt látni nem mer,  – szennyét látva, retten.   Hétköznapi lett a dal, hangos ornamentum,  juharlevél lángol, s [… Tovább]

Vers

Dermedt csillagok fénye

   *  kéménye  füstjét  magára húzza a ház  messze a hajnal    *  vonyító kutya  veder fagyott vizében  szomjazik mása    *  gyermekzsivajban  hirtelen jött hó alatt  roskad az avar    *   hasán a csónak   alákotor a fagyos szél   hová lett a tó      *   koldus szemében   dermedt csillagok fénye   aprópénz csörren     

Vers

Virág helyett

saját fotó     Mindenki feketében, a lány fehérben áll. Mindenki sír, könnyet sem ejt a lány. Mindenki nézi, botránkozó e kép, a lány egy padra ül, koporsót hív a mély. Fekete kendők, kabátok, varjak távolodnak, a lány hangot ad [… Tovább]

Vers

Ül a hideg padon…

Ül a hideg padon hajtókáját behúzza eszébe jut az erdő amikor a sötét éjszaka földön kuporodva félt hogy felfázik nézi a levelet a sorok mind rosszul feküdtek a betűk ereje sem volt végigolvasni fent hirdették a precizitást hogy a kiszámíthatóság [… Tovább]

Vers

Behorpadt papírpohár

Hová is bújhatna az ember? Plasztik világunk igáját nyögöm, a felismerés sárga csillaga ez, és a pénz diadala az örömön.   Életünk behorpadt papírpohár, amivel egy elkurvult isten kéreget… És amiben szüntelen csörgeti csontos kezével a reményt és a szerelmet… [… Tovább]

Vers

Közelkép

saját fotó               szétszórva  jeltelen semmibe egy érzés, egy nevesincs ige, s benne én, a régr?l ismer?s avult  húron penget? reg?s…     2009 dec. 1.  

Elbeszélés

Bizalmas feladat 3.

Befejezés *         Miután elhagytam a kórházat, Árpival hosszú időn át nem találkoztam, míg aztán jó két év múlva újra összehozott a sors vele. Rehabilitációs beutalóval kezelésre mentem egy nemzetközi hírű gyógyüdülőnkbe. Régebbi töréseim utókezelése volt a [… Tovább]

Vers

Fekete lyuk

Soha nem látta senki sem, de létezik, mert elhiszem, nagy szíve van és lelke tág, valószínű, a túlvilág, olyan, mint ami semmi más, csak egy időtlen változás, olyan, mint tavasszal a fű, iszonyatosan gyönyörű.    

Vers

Nem jöttél

Nem jöttél. Tudom:nem is jöhettél. Látod?Amire nem tanított mega sok kies tél, köves út,a légüres tér – hogy:vigyázz, bolond, káprázatbaestél! -, megtanított arraegy keddi délután.Emlékszem, árnyékok kúsztakfel a dohányzó falán,és a semmi lábnyomaütött lelkemen koránkényszerbélyeget.Ujjam telefongombokonsután lépeget – de minek?Immár [… Tovább]

Vers

magam és ők

  Néha olyannak adsz búcsúcsókot Kinek nem is köszöntél Illata mégis illat marad Émelygő homokóra módján A megannyi ha és talán pereg Rekedtes ódája ránt Éber kómába Majd ellazuló szerkezete a világnak Emlékké rontja állagát A tegnap még megélt jelen [… Tovább]

Vers

Körforgás

Közömbösen öljük kih?lt vágyainkat, Hideggel vetjük ólom ágyainkat, hol ujjaink valaha egybeforrtak, Már nincs helyük a szép szavaknak, mert oszlóban már a létünk, S üres szájjal énekeljük, hogy lelkünk vakul semmibe néz, Nyelvünkön lopott a méz, amivel kábít a hazug [… Tovább]

Vers

Advent

A kívül rekedtek fal tövében járnak. Pusmogó sötétből parázslik a bánat, kovácsoltvas szárnyak verdesnek a szélben.   Gyertek ki elébem, emeljetek fel! Látjátok, afféle istenfia-ember, koldus vagyok én is. Magányotok kérem dalomért cserébe.   Kapaszkodó házak, vakított ablakok. Nem látom [… Tovább]

Fordítás

Edgar Allan Poe: A harangok

   A harangok   (The Bells)    I.    Szán ezüst cseng?je: zengsz! Csengve lengsz! Csupa móka, kacagás: hallván csuda jót jelentsz! Hogy’ csilingelsz; csingilingi – Jeges lég? éjen át, Míg a csillag szertehinti Menny-csillámú, tinglitangli Kristály-fény-zuhatagát. Tartod tárt-zárt ritmusát Rúna-rím? rigmusát S míg e csingilingi-szókat zene-csengetty?zve ejtsz; Csak csengsz, zengsz, tengsz-lengsz, Csend-szót csensz: Csingilingi; csengve-bongva énekelsz!    II. Nász arany harangja: zsongsz! Bongva kongsz! Csuda boldog jóslatod: csupa jó dolgokat mondsz!    Balzsam-lég? éjszakát Öröm-bongás szeli át Hangod lanyh-arany, ha folysz, De így sem fals, Oly folyékony dalba’ szólsz: Holdba-révedté, egy gerlét, varázsolsz, Ha megszólalsz! Barlang-szájjal ránk üzensz Milyen gazdag hangzat-árral, hang-orkánnal messzi zengsz! Hogy’ terjedsz! S hogyan telsz! [… Tovább]

Novella

Boldizsár

Egy különleges nyár emlékére.*   Abban a pillanatban, amikor kibújt a tojásból, már tudtuk, hogy nem lesz egyszerű eset. Míg a testvérei békésen szárítkoztak, és megpróbálták kipihenni a születés sokkját a kacsamama puha szárnyai alatt, ő már elindult csavarogni. Úgy, [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XLI. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 53.   Az éttermet a kastély lovagtermében rendezték be.     Tarkómon érezve testőröm vodkagőzös leheletét, a boltíves [… Tovább]