Szendrői Csaba : magam és ők

 

Néha olyannak adsz búcsúcsókot

Kinek nem is köszöntél

Illata mégis illat marad

Émelygő homokóra módján

A megannyi ha és talán pereg

Rekedtes ódája ránt

Éber kómába

Majd ellazuló szerkezete a világnak

Emlékké rontja állagát

A tegnap még megélt jelen

Mára a jövőre felkészítő múltat jelent.

 

Meglátni és akarni akaratlanul

Majd nem is látva elfeledni

Tavakon sétáló angyalokra célzom

Ártatlan értelmetlenségek

Valós és vélt ok

Rémeket szépítek meg

És ártatlanokat rontok el

Romlottságom szeplős szendébe mártom

Eladom magam úgy hogy magam adom

Adottságom hogy sokkal hitelesebb

Arcomon nem látszik megannyi adósságom

Ördögökkel paktálok és istenekkel praktizálok

Egyedül elmerülve a személyre szabott egyveleggel

Agyalva vélt és valós világomon hanyatló homlokán

Hanyatt fekve számban virággal a zongorán

Pötyögve potyák és nagy szerelmek tetemén

Tartósított romantika és instant költemény

Ez vagyok én a valós és semmi átok

Tudom hogy minél jobban szorítom össze a szemem

Annál tisztábban látok

Legutóbbi módosítás: 2019.05.28. @ 09:51 :: Adminguru

Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...