Unalmas nyári délután,
lefüggönyözött, h?s szoba,
elszívja térer?m a h?ség,
mellemre ül a nem várt ostoba
henyélés istenasszonya.
Ilyenkor gyakran el?kerül
er?tlenül valami rejtett buzgalom,
persze csak gondolatban.
Ábrándozom, hogy az id?tlen
id?k óta összegy?lt papír halom
polgári rendjét, mondjuk
dobozolással, vagy ahogyan
tartottam nem rég, szoros abc
rendben kellene rendbe rakni.
Annyi. Ha keresnék aprócska
hiányzó láncszemet, mert
nélküle lépni egyet sem lehet,
kezembe kerüljön. De nem!
A krónikus lustaság újabb
halmot terem minden sarokba,
s mint id?zített, kibiztosított bomba
rám kérd?en mered: Lesz-e
valami új elmés szerkezet
ami fáradtság nélkül megoldja,
s transzparens halmokat épít
mértani sorokba minden sarokba
legalább imitálni a rendet?
Kint két rigó egymásnak felelget,
árnyékkép surran a forró homokba.
Unalmas nyári délután!
Elképzelem, netán így dél után
a megoldás kételye fölött elhamvadt
gondolatkörök lepkeszárnyai
maguktól gy?lnek rendezett halomba…
Legutóbbi módosítás: 2009.12.10. @ 15:54 :: Koosán Ildikó
