Lucskai Vincze : Praktikák

 ideje van a sírásnak    
           zokogjatok 
 s ideje a nevetésnek  
           kacagjatok 
 ideje a jajgatásnak    
 a fájdalmat ha érzitek  
 s ideje a szökdelésnek  
           reménykedjetek 
   
 s én mint ősvadász   
 barlang falára  
 felrovom  
 mahagóni asztalom   
 kopott lapjára  
 vágyott zsákmányom  
 és elejtésére indulok  
   
 maszkomat átjárja   
 rituális   
 táncom  
 ajzott szellemvilágom  
   
           akarom 
   
 jó cimborám  
 holt fény fátyla  
 sápad arcomon  
 visszahőköl néma mosoly  
 szeánsz lábakon   
 didereg  
 egy kóbor lélek  
 hát kezét megfogom  
   
 nézd a táncom  
 és halld a hangom   
   
           hallatom 
   
 rítusom ha átjár  
 s gyengéden navigál  
 misztikus homály  
 elnyeli  
 lidérces alakom  
 lepusztult díszlet  
 virraszt recsegve  
   
 sír a deszka   
 sír    
 nyöszörög a rések pora   
 mint tikkadt kopoltyúk sora  
 elhaló szív verése  
           szomjazik 
   
 ideje van a sírásnak    
           zokogjatok 
 s ideje a nevetésnek  
           kacagjatok 
 ideje a jajgatásnak    
 a fájdalmat ha érzitek  
 s ideje a szökdelésnek  
           reménykedjetek 
   
 szeressétek  
 a táncot 

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...