M. Laurens : VILLON UTÁN SZABADON III.

Grafika: Paul Rumsey

M. Laurens

 VILLON UTÁN SZABADON III.

[Non omnis moriar.*]

 

Óh uram! Ugattam sokat és sokszor,

S míg volt pár fogam, haraptam is olykor.

De lásd mivé lett mára harci kedvem,

– Bátorságom a korral egyre fogyván –

A gonoszt, pusztán oldalba vizeltem. 


S mondanátok, hogy mily bátor tett ez is,

Hogy magam lettem volna a nemezis.

Az igazság sokkal prózaibb ennél:

Némi támaszt a korsóban keresve,

Hólyagom, bátrabbá vált a fejemnél.

 

Óh uram! Így múlik el a dicsőség,

És felejtik majd e verseknek hősét.

Még csak fel sem akasztanak egy fára:

A feledés őrzi majd az emlékem,

 S vizeldékből felszálló bűzös pára.


  Budatétény 2017. november 10-13.

(Köszönet Gábor Jácintnak az inspirációért!)

 

*Nem halok meg egészen.

 

Legutóbbi módosítás: 2017.11.11. @ 20:54 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )