Ernst Ferenc : Megint

 

 

Megint november, kicsit marós,

most tizenhetes, nem ötvenhatos.

Nemzedékek egymás mellett, alatt és fölött.

Átalakított, átfestett, mégis öröklött

hajlamokkal teli romos és új házak,

együtt él gőg, dicsfény, hazug gyalázat.

Új zenekar, de réges régi kotta,

vérrel írt, izzadságszagú lapokra.

Aranyló ecsettel festett arcok,

vágyfelhők között megélt kudarcok.

Kiontotta vérét ezer meg egyszer,

repedések rendszertelenségében 

is maradt a rendszer,

s benne az egyén most is lentragadt,

mint eltaposott csikk a csizmatalp alatt.

Legutóbb szerkesztette - Ernst Ferenc
Szerző Ernst Ferenc 77 Írás
Hobbiból írogatok, a magam örömére. Nem biztos,hogy versek, de biztos,hogy az érzéseimmel átitatott gondolatok....örülök,hogy találtam egy helyet,ahol megoszthatom őket.... S ha csupán keveseknek is szerzek vele örömet,vagy találnak bennük szépséget már akkor is elégedett leszek...