Apáti Kovács Béla : Tik-tak, az öreg falióra

Elolvasta:
95
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Három manó szállodát épített egy réten, kihirdették megnyitják, még ezen a héten…

Juhász Magda

Manószálló

Három manó szállodát
épített a réten,
kihirdették megnyitják,
még ezen a héten.

Kidobolta a harkály
egy jó magas fáról,
özönlött a sok állat,
az egész világból.

Az érkez? vendégek
külön szobát kaptak,
és lefekvés el?tt egy
víg fürd?zést csaptak.

Fürdés után boldogan
bújtak be az ágyba,
és lassacskán elcsitult
a zsivajgó lárma.

A manók is indultak
lepihenni végre,
de kopogtat a róka,
bebocsájtást kérve.

Szólt az egyik kis manó:
– Csendes itt már minden,
jobb ha innen továbbállsz,
üres szobánk nincsen.

Ám a róka ravaszul
nevet az aggályon:
– A vadliba befogad,
hiszen a barátom.

Összesúgtak a manók:
– Hazudik a róka,
tanítsuk meg ?kelmét
most a jó modorra.

Aztán így szólt az egyik:
– Itt a kulcs barátom,
ha a liba befogad,
akkor én se bánom.

Ment a róka, s álnokul
lépett a szobába,
a sötétben ráugrott
az alvó libára.

Ugrott bizony, de aztán
máris futott volna,
liba helyett vadmacskát
talált ott a róka.

Az felpattant, s mérgesen
ugrott a nyakába,
karmaival veszettül
vájt az oldalába.

Menekült már a róka,
hátán a macskával,
elverték a manók is,
jól a piszkafával.

Így tudtak a kis manók
a rókán kifogni,
így sikerült végül is,
a ravaszt kidobni.

Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Ha mindenkit szeretnék

Szivem boldog lenne,

A barátság után

Gyakran epedezne.

Minden napom der?s,

Öröm hangú lenne,

Éjszakánként a hold

Mellém telepedne.

Minden percem vidám

Mosolygással telne,

A szeretet engem

Mindig átölelne.

Hisz ha igazából

A lelkünkbe nézünk,

Rádöbbenünk arra …

Szeretetben élünk.

S hogy ha lelkünk kinyilt,

S valóban szeretünk,

Kinek kimutatjuk

Viszonozza nekünk.

Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Lombos, hársfa erdő szélén élt egy anyó – furcsa szerzet,

kinek ölébe a minap pottyant egy csöpp talált gyermek.

Ki-kivette a pólyából, a szükség, ha úgy kívánta,

s reszketeg, eres kezekkel tette, amit kell – tisztába.

Ha a gyermek sivalkodott, paskolta s hívta malacnak, 

s így szólt: “Elhallgass, ha mondom! Farkasok fogára adlak!”

Arra is járt egy vén ordas, felfigyelt a feddő szóra,

sokáig várt a tornácon, de álma nem vált valóra,

mert az anyó a gyermeket aztán ily módon ringatta.

“Aludj, szentem, farkast ölünk, ha erre jár az ebadta!”

No, e farkas elég bölcs volt, lehetett is vénségére,

s ezt gondolta. “Nincs eszénél ez a ráncos-lelkű néne!

Egyet mond, aztán mást ígér! S mást ígér, amit meg nem tesz.

Javára már csak az válhat, ha fohászkodik Istenhez!”