Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:20 :: Apáti Kovács Béla
Elolvasta:
95
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Három manó szállodát épített egy réten, kihirdették megnyitják, még ezen a héten…
Juhász Magda
Manószálló
Három manó szállodát
épített a réten,
kihirdették megnyitják,
még ezen a héten.
Kidobolta a harkály
egy jó magas fáról,
özönlött a sok állat,
az egész világból.
Az érkez? vendégek
külön szobát kaptak,
és lefekvés el?tt egy
víg fürd?zést csaptak.
Fürdés után boldogan
bújtak be az ágyba,
és lassacskán elcsitult
a zsivajgó lárma.
A manók is indultak
lepihenni végre,
de kopogtat a róka,
bebocsájtást kérve.
Szólt az egyik kis manó:
– Csendes itt már minden,
jobb ha innen továbbállsz,
üres szobánk nincsen.
Ám a róka ravaszul
nevet az aggályon:
– A vadliba befogad,
hiszen a barátom.
Összesúgtak a manók:
– Hazudik a róka,
tanítsuk meg ?kelmét
most a jó modorra.
Aztán így szólt az egyik:
– Itt a kulcs barátom,
ha a liba befogad,
akkor én se bánom.
Ment a róka, s álnokul
lépett a szobába,
a sötétben ráugrott
az alvó libára.
Ugrott bizony, de aztán
máris futott volna,
liba helyett vadmacskát
talált ott a róka.
Az felpattant, s mérgesen
ugrott a nyakába,
karmaival veszettül
vájt az oldalába.
Menekült már a róka,
hátán a macskával,
elverték a manók is,
jól a piszkafával.
Így tudtak a kis manók
a rókán kifogni,
így sikerült végül is,
a ravaszt kidobni.
Elolvasta:
49
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Ha mindenkit szeretnék
Szivem boldog lenne,
A barátság után
Gyakran epedezne.
Minden napom der?s,
Öröm hangú lenne,
Éjszakánként a hold
Mellém telepedne.
Minden percem vidám
Mosolygással telne,
A szeretet engem
Mindig átölelne.
Hisz ha igazából
A lelkünkbe nézünk,
Rádöbbenünk arra …
Szeretetben élünk.
S hogy ha lelkünk kinyilt,
S valóban szeretünk,
Kinek kimutatjuk
Viszonozza nekünk.
Elolvasta:
50
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Lombos, hársfa erdő szélén élt egy anyó – furcsa szerzet,
kinek ölébe a minap pottyant egy csöpp talált gyermek.
Ki-kivette a pólyából, a szükség, ha úgy kívánta,
s reszketeg, eres kezekkel tette, amit kell – tisztába.
Ha a gyermek sivalkodott, paskolta s hívta malacnak,
s így szólt: “Elhallgass, ha mondom! Farkasok fogára adlak!”
Arra is járt egy vén ordas, felfigyelt a feddő szóra,
sokáig várt a tornácon, de álma nem vált valóra,
mert az anyó a gyermeket aztán ily módon ringatta.
“Aludj, szentem, farkast ölünk, ha erre jár az ebadta!”
No, e farkas elég bölcs volt, lehetett is vénségére,
s ezt gondolta. “Nincs eszénél ez a ráncos-lelkű néne!
Egyet mond, aztán mást ígér! S mást ígér, amit meg nem tesz.
Javára már csak az válhat, ha fohászkodik Istenhez!”