Egyelőre csend. Úgy tűnik, túlélem…
Most azt se bánnám,
ha rám szakadna az ég.
(megérdemelném)
Ezt nagyon elszúrtam.
Csak tartsak ki még…
(jót tenne egy extra alvás)
*
Eljött az ideje,
hogy alaposan rád ijesszek.
Forrt bennem a bosszúvágy,
elvégre félredugtál…
Annyi klassz pasi van. Bátorság!
Egy kis flört senkinek sem árt.
A hűtőben van némi konyak.
Remek gátlásoldó. Betankoltam…
A bárpultnál támaszkodó két alak
alaposan végigmér. Láthatóan bejöttem nekik.
Dögös cucc, smink. Nyert ügy. Néhány bók, pezsgő
után hamar összemelegedünk.
Jó fejnek tűnik mindkettő.
Andalító zene. Hangulat. Kell több?
Viszont egyre jobban szédülök…
Megér ez ennyit?
Nem lenne jobb mégis időben kiszállni?
Jön a pánikroham, s nekem annyi…
**
Fékcsikorgás. Kiráncigálnak a kocsiból.
Undorító, nedves avarszag.
Körülöttem egyre több sötét alak.
Pofájukon kéjes vigyor. Atyaúristen!
Nem jön ki hang a számon. Félek…
Lekötöznek, mielőtt kiabálni kezdenék…
(innen nincs menekvés)
Hánynom kell… Megnyílik alattam a föld…
Zuhanás a mélybe… a méélybee… a méééély… –
***
A vágány mellett tessék vigyázni!
Felriadok. Mostakkormivaaan?!
Hirtelen itt találom magam
ezen a kurva hideg padon,
valamilyen pályaudvaron…
Csuromvíz vagyok. Hol lehet a kabátom?
A peron óráján hajnali három!
(az imént jöttem el hazulról)
Apropo otthon! Mintha nem így terveztem volna.
(van, mikor az ember túllő a célon)
Itt fekszem kiterítve, akár egy kurtizán.
Forog velem a világ
Újabb zuhanás –
****
Kedvenc számomra táncolunk.
Zsolti gyengéden magához húz.
(jól esik közelsége, illata is vonzó)
Nyugi, semmi melodráma, menni fog.
Mindig csíptük egymást.
Bedobom magam és néhány konyakot.
(oda a gond)
Csakhogy én lettem oda…
Kezdetét vette az asztrálutazásom…
Egyre közelebb jött a Hold…
*****
Álmomból ébredek?
Rám nehezedik a kőkemény jelen
teljes súlyával. Mindenem sajog…
Feltápászkodnék, lehanyatlik karom.
(tetszhalottként belepihenek a helyzetbe)
Van némi forgalom,
direkt meg se moccanok,
(nem mintha tudnék)
vajon akad-e valaki, aki felsegít,
megkérdezi, mi bajom?
Senki. Lazán elsétálnak mellettem.
Körülnézek. Szanaszét üres üvegek…
(a közömbösség érthető)
Feltehetően „csak” részeg.
A fenéket! „Csak” éppen
arra vár, valaki felsegítse, valamit rá terítsen,
s végre elálljon ez a francos eső…
Nagy gáz, ha így találsz…
Taxi!!!
******
Hányszor mondjam, hagyd a redőnyt, míg alszom!
Szemhéjamon mázsás súlyok.
Résnyire felnyitom. Szikrázó, szúró fények.
Pupillámban vibrálni kezd az élet.
Előttem lebegő emlékfoszlányok –
Hiába hadakoztam, ne menjünk diszkóba.
Lehetett volna nagyobb katasztrófa.
Egyedül a tánc, ami bevonzott.
(lassúzni veled, mint egykor)
Sejthettem volna, ott lesz az a hülye liba.
Megint rád hajtott. Naná, hogy kiakadtam.
Az elején tök jó volt…
(pezsgőre sör)
Ugye, nem történt több?
Titkos karok emelnek föl
a tudattalan mélységekből.
Megpróbálok visszaaludni.
Jaj, ne! Ma inkább mégse!
Csak mielőbb letudni ezt az éjszakát.
Micsoda rémes álom!
Csatakos a hajam, párnám csomókban.
Hasogat a fejem… Fázom…
Lenne rá esély, hogy megbocsáss?
Alhatnánk újra összebújva…
(azok a régi, ágymeleg ölelések)
Remélem, ez volt utolsó tévedésem…
Merre vagy édes? Már felkeltél?
Főznél nekem egy jó, erős feketét?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: D. Bencze Erzsébet
