Ma gyöngyök peregnek le a fákról,
ablak mind egy más világra.
Beletekintve egyikükbe,
szememben reszket
november faggyá érett fátyla.
Gömbölyded pózba töpörödve
ül egy angyal benn a cseppben,
megpróbáltam cirógatni,
de eltűnt, így hát
tükörágyát leeresztem.
Széjjelgurult földet érve,
hozzáértem, már megbántam!
Ám itt, az ágon ül egy másik,
őt csak nézem,
féltve,
meg ne bántsam!
