mindig csupán a kerítésig
unos-untalan a kertben
ismert ösvényeken ahol
sötétben sem jársz ijedten
az utca túl tág és zajos
jobb keringeni ugyanott
(nem üthet el a villamos
beszédhibád is titokban
tarthatod)
s bámulhatod tovább amit
a délibáb bűvésze mutat
nem rázol öklöt és nem
csapsz az asztalra sem
dühöd csak nyálzó ámulat
egyetlen téglát cipelsz
és helyezgeted ide-oda
majd rá-rálöttyenve
mindennapok malterét
várod hátha fölépül
sorsod otthona
