P. Tóth Irén : Ütött az óra

Hallgatni úgy, hogy fájjon,

marja, mint ecet, a torkod,

miközben megrökönyödve állsz,

mint bennragadt vallomás,

töprengve, ki volt a hibás.

Szemtől-szembe lázad az igazság,

nem akar többé álruhába bújni.

A csend pengeélen táncol,

és a  hallgatás üvöltve vádol.

Dönteni kell: múlt vagy jövő.

Vagy ez a csontig rágott,

megcsonkított jelen.

 

Bimm-bamm, bimm-bamm,

ütött az óra!

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.11.21. @ 17:39 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.