Naszluhácz Judit : Nosztalgia /E.-nek/

Emlékeimből néha-néha feldereng,

egy kis falu, mely a Körös partján szendereg,

hol gyermekkoromban éltem boldog éveket,

merengve, a múlt előcsal néha könnyeket.

A gyermekévek ideje oly távoli,

mint messzi tájon ködös helyek ormai.

Erdélyben olykor, hogyha járok, azt hiszem,

e régi korba léptem vissza hirtelen.

Nem számvetés, de jó lenne újra hallani,

mikor forró délután, – óh, édes élvezet! –

a fagylaltos tricikli trillázva csengetett,

kipirult, fénylő arccal futott a sok gyerek.

Szitakötőket kergettünk a réteken,

hosszú évek óta nem láttam egyet sem.

Szikrázó kék, mélybordó, smaragdzöld kis csodák,

mint apró tündérek libbentek a légen át.

Szivárványt lestünk a kristálykék ég alatt,

langyos esők után, jártuk az árkokat.

Utak porába rajzoltunk ugróiskolát,

hajunkba pitypangból kötöttünk arany koronát.

Ha szürke szárnyán érkezett az alkonyat,

a gazdák sarkig kitárták a kapukat,

a csordáról haza ilyenkor érkeztek,

nagy, lomha járású, telt tőgyű tehenek.

Nyáron, ha a fák ága terhétől megrogyott,

nagyanyám üstjében jó lekvár fortyogott.

Rég elfelejtett arcok, hangok, illatok,

egy szürke szempár, hófehér haj, mosolyok.

Télen, ha egy lovasszán csilingelve elsuhant,

nagy, erős lovak nyakán a rézcsengő megcsillant,

a vidám gyereksereg szánkójáért rohant.

Nagyapám teknőből csapdákat állított,

varjút, vadgerlicét tucatjával fogott.

Este, ha nagy széllel ránktört a fergeteg,

méteres hófalak védték a kerteket.

Emlékek, képek oly sok titkot rejtenek,

tükörbe nézve, látom az élet elpereg.

Ezt az emlékekből fűzött láncot,

lelkem egyik fiókjába elrakom,

és ha kíváncsi vagy, egy csendes, téli délutánon,

Neked majd átadom.

 

Kedves Judit!
Versed naplóba javaslom!
Olyan mértékű a ragrím tömeg és az egyforma hangzású rímek serege, hogy az szinte fáj. Az egyébként egészen természetesen pattogó ritmus pedig sok helyen teljesen szétesik. Sokkal többet kellene egy ilyen témával foglalkozni, átnézni, felolvasni magadnak, javítgatni. Olyan, mintha megelégedtél volna az első kibuggyant szóáradattal, de így pont a mondanvaló látja ennek kárát!
Üdv: KM

Legutóbbi módosítás: 2017.10.18. @ 10:16 :: Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!