Szilágyi Erzsébet : Valamikor ősszel

 

az aranyló ősz kirándulni hívott,
vissza a kéklő emlékezetbe,
kezem kulcsolódott hű kezeddel,
s félénk vágyunk akkor tűzzé változott.
hűvös szél fújt, mikor jártuk az erdőt,
sepregette a pirosló avart,
madárdal ha olykor meg-megzavart,
mosollyal űztük el a bánatfelhőt.
 
napban csillogó kupolák kísértek,
díszes templomtornyok hegycsúcsok között,
mint nászmenet felettünk, októberben.

lopott kincsünkért vajh’ jár-e ítélet?
hiszen mit Isten titkon összekötött,
eltéptem én, gyarló, ösztönös ember.
Legutóbbi módosítás: 2017.10.16. @ 17:57 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 230 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.