Lantos Tímea : Csonka az éj

Mar a láz metszőfoga

zuhanás előtt,

s bodzaillatún gyöngyözi bőrömet

reszketve ringatón.

 

Remegő szemhéjam mögött

vibrál emléked,

mint elítélt cellájában

a maszatos neonfény csorog.

 

Csak így egyszerűn emberin

szomjazom….

cserepes ajkamról suttogás párolog,

íztelen teám száraz torkomon

lávaként zubog.

 

S  csak késik a hajnal…

csontos éj zsibbad a mellkason,

fázom,

mintha hideg lenne.

A nyirkos lombok közt motozó

álmokat hallgatom.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.10.16. @ 17:58 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!