Naszluhácz Judit : Pária

Kihányta rideg éji vacka,

magára húzza rongyait,

emberlétében meggyalázva,

vonszolja tovább kínjait.

Lépcsőházak, koszlott padok,

ez mindennapi menhelye,

az élet szélén imbolyogva,

lelke fekélyekkel tele.

Magányburkában eltemetve,

sivár napok hátán lebeg,

kutatja koszos kukák gyomrát,

templomlépcsőkön kéreget.

Utálat, közöny, ez a bére,

átlépnek rajta, leköpik,

fagyott jégpáncél lett a szíve,

lődörög céltalan hajnalig.

Filléres borok mámorába,

koldusbére  krajcárjai,

röpítik fel, egy jobb világba,

hol élnek még széttört álmai.

Legutóbb szerkesztette - Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!