Angyalének hív, az álmok tengerén,
Hallom is őt, titkos kis szigetén.
Hajoim ott álldogálnak, lesre várva
Amikor az ének szól, ők hadba állnak.
Hadba állnak ellened te dac, rögös eszme
Ki szemeit kinyitni sohasam merte,
Hiába van hamis szóviragod,
Az ember kivanja az igazsagot.
Angyalének hív, más nem is hallja,
Tört hangját csak féltve vallja.
A tengerben hajózni ő sem tud,
Szigetei között hadak állnak.
Hadak, melyet a világ formált köre,
S elveszve énekel, a süket üveg fölé.
Hajoim ott álllnak lelked kis szigetén,
Hogy amikor akarj, csak hazatérj!
—
Nos, kedves Tamás!
A következő észrevételeim volnának versed kapcsán:
Ötször szerepel a versben az állnak, álldogálnak ige, ezt jó lenne kigyomlálni! Rögtön az első versszak harmadik sorában javasolnám az álldogálnak helyett: „ringatóznak”, vagy „várakoznak”.
Az első versszak utolsó sorában „hadban állnak” nem hadba, de lehetne akár „hadba szállnak” is.
A harmadik versszak második sora: féltve? Nem inkább félve?
harmadik versszak utolsó két versszakára a javaslatom a páros rím megtartása és az „állnak” kiiktatása okán: „A tengerben hajózni nem lehet, szigetei között egy hadsereg!” Így a vers értelme sem változik. A sok „had” és „áll” is kikerül!
Negyedik versszak első szavát is lecserélném „Sereg”-re!
Utolsó sor: „hogy amikor csak akarj, hazatérj!”
Az írásjeleket, elírásokat javítani fogom, viszont jó lenne bemásolás helyett, ha beírnád itt a versed, mert ezzel a kékkel igen csúf!
A fenti javaslatok megfontolásával, javításával versedet publikálnám.
üdv: Kőszeghy Miklós
