Esszé

5.) Mezővárosi Istenlesen

77 Őszikék 21. század — Témaképet az alkotó beleegyezésével használtam illusztrációként. NAGY ATTILA Műterem (fotó)   A képen látható: középen a Vásárhelyi Vénusz (uszoda előtti) szobrom második bronz öntvénye, jobb oldalon a Dionüszosz szobrom félkész gipsz állapota, valamint Vénusztól balra [… Tovább]

Vers

VILLON UTÁN SZABADON II.

Grafika:Touka Neyestani (Kanada) M. Laurens  VILLON UTÁN SZABADON II.   Tisztelt Vezér-úr, Fene-ség, vagy micsoda! Mi lenne, ha fellátogatnék magához, oda? Lenne meleg üdvözlet, a hideg fogadtatásért, -persze mit is várhatnék én, ily alacsony árért.- Merthogy még magamért is fizetnem [… Tovább]

Vers

Fogadd

Fogadd                                                                  Koosán Ildikó Ha szőlőskertekfűszeres illatávalkínálja fel magát az ősz, ködfüggöny mögül napfény szitál,  vadszőlőbíbor kúszik, lángol a ház falán, kései madárszórepítene visszaa nyárba, ösvényeit az erdőszélesre tárja, s vörösre [… Tovább]

Vers

Csalfa ég

Kalárist fűzött gyémántcsillagokból az ég, körülöleli az éjszaka bársonyos nyakát, tükörnek az ezüstarcú holdat adta oda, gyönyörködjék, illegesse kéjesen magát. Alszik a föld, mély, álommákony bódulatban, millió lélekmosoly ártatlan ajkakon, fölöttük szédülten tombolnak, vad éteri nászban, az örökké változó mindenségvándorok. [… Tovább]

Vers

Hány vers az október?

Annyi vers van abban,  Ahogyan hóharmatos fűre lép Az október, s hátán szerteszét levéltömegsír lobban.    Mennyi vers a játék, Ahogyan reggel rádsimul Ködsálad, s körötted kigyúl minden falu-árnyék.   S az őszi palló mennyi vers?  Lépésed dobogja kifele, Korlátján [… Tovább]

Vers

Magány

Alkonysugár szelíd színeit hozza magával a kora őszben. Benéz hozzám olykor, ha erre jár. Küszöbömre ül, kifújja magát. Asztalomon ott van a hideg sör még. Vártuk őt. Ketten. Én meg a pohár. Hát mondja is, ahogy hörpinti sörét, Fiam, az élet, nem csak habból áll… Szava szűk, mint [… Tovább]

Poligráf

A balek

Poligráf   Szinte üresen tátongtak az utcák, még a késő délutáni órákban is haragosan fújt az októberi szél. A megsárgult, rozsdásodó leveleket lesodorta a fákról, a kisebb, és a száradt ágakat letördelte. A park is csendes volt, elbújtak a dühöngő [… Tovább]

Vers

emlék

ha nem mozgok, leül a bútorokra, vállamra     hagyom lebegni a szobában mint pihét, a gondolatot. akkor látszik igazán csak, ha a napsugár rávetül. akár a por.ha nem mozgok, leül a bútorokra, vállamra, s lassan már a monitort sem [… Tovább]

Novella

Az okos férj

  A környéken csak úgy beszéltek róla, hogy Zoli bácsi hajszobrász szalonja. Szinte a semmiből kezdte. Régen is, mint fodrász kereste meg a betevő falatra valót. Csakhogy közben volt egy világháború, egy államosítás és sok minden más, amit megúsztak, és [… Tovább]

Vers

HŰVÖS MÁR…

M. Laurens HŰVÖS MÁR… mélabús keringő   Hűvös már a késő este, Levél fonnyad nyárt feledve. Ráncos kezek imához érnek: Reszketeg fohász száll fel vélek*. Felhőben már isten combja, Nem látszik a templom tornya. A temető nyirkos ködében, Enyészet dúl [… Tovább]

vegyes

Esténként

Esténként habos időmorzsákat szórok eléd, s te szelídebb lettél , akár a mennyboltot hasító galambok. Add nekem lélegzetnyi élted egynegyedét, hogy a nehéz sugarakban kibomló fekete hajam betakarja  a halál felém nyújtott, fehér csontvázkezét.

Novella

A házaló

A házaló kicsi, görnyedt alakja mindennap feltűnt a kisvárosban.    Lábát kissé kifelé fordítva, kacsázva járt, kezében fekete aktatáska, félrefésült haja, barna öltönye megnyerő külsővel ruházta volna fel, de szája széle mosoly közben felemásan görbült, ajka baloldalon valahogy kissé keskenyebbnek [… Tovább]

Monológ

Elveszett levelek

Hova lehettek azok a levelek?   Október 23-a van. Ezidőtájt mindig újra feltör bennem a hiányérzet. Hova lehettek azok a levelek? Szüleim megismerkedésének érdekes történetét egyszer még úgy érzem, meg kell írnom, de az alábbiak megértéséhez annyira szükség van, hogy [… Tovább]

Vers

A paprika

Úgy hírlik, átjött ide messzi földről, hogy színt adjon a különös gyönyörből, de itt dajkálta nagy időt az élet, és addig nőtt, míg világhírűvé lett, itt próbálgatta ki a szegény ember, mit praktikál az olcsó ételekkel, s mint párává a [… Tovább]

Vers

szavak apokalipszise

Szavak apokalipszise                                  Koosán Ildikó   új szavakban él a tett ma,új tettek frissen szült  igéitdajkálja karjába a holnap,csecsemőit  e torz világnak,új szavak  új tettet inspirálnak;s az ember mintha rabszolgavolna, vagy dróton rángatottmarionett, tettébe belenőa szó, szavába belenő a tett,ahogy felpörög a világ sorarosszabbra egyre, [… Tovább]

Poligráf

… vagy nélküled

Poligráf   Már túltettem magam az egészen. Hanem amikor eszembe jut, és minden nap eszembe jut, mert ránézek erre a kis gyönyörűségre, és azt mondom magamban: tanulópénz jutalommal. Igen! Azért elmesélem: Okulós történet azoknak, akik okosabbak nálam! Már éppen össze [… Tovább]

Vers

Kedvesemhez

Arany János megsemmisült szerelmes verse       Óh, kedvesem, vadvirágom, Kit szakajtottam a nyáron,Gyönyörködöm kék szemedben,Ajakidon mosoly rebben. Te vagy lelkem hű lakója,Bánatom eloszlatója,Zord időkben menedékem,Mily boldogság vagy te nékem. Midőn magánnyal küszködék,Dalba, versbe kapaszkodék,Gyűlt a sok sor rendületlen, [… Tovább]

Vers

Tizenkét

Helyén kezelni kell a kelmét, zsákvászon ez, semmi dekadens selyem, tizenkét ezüst alatt is elárullak, bár hihető öröm, ahogy fogam közt megremegsz, mint kezdő jós tenyere a blamázsgömb felett, mellettem nincs jövőd. Nem törődöm. Törj te, te törődj velem, én [… Tovább]

Novella

Anita

“Poligráf” Az ellenszél az arcomba csapja a hajam, ahogy kihajolok a vonat ablakán. Az állomás és vele anyu, Jóska bácsi és Sanyi lassan csak egy homályos folt. Teljesen elgémberedett a karom a sok integetéstől. A széltől kipirult arcom akkor kezd [… Tovább]

Vers

Halottak napja elé

(2017)   Parányi darabokra töredezett hiányod, és most tetőtől talpig mardos, lélegzetemből is kilopták a levegőt, a kínzó törmelék összevissza vagdos.   Vajon hol vagy? – Te, kinek ujjlenyomata a csészém peremén maszatol, még  bársonyos altod is fázós testemben dalol… [… Tovább]

Vers

Kerti zene és pásztordal

(Arany titkos füzetéből)   Táncolni nem tudok, be’ kár, zenéhez aligha értek, kertemben metszem a rózsát, illatát, hangját tenéked.   Évszakok seregest jöttek, megnyíltam minden virággal, tekintetedet kerestem örökös sziromhullásban.   És íme fehér a kert már, a báli szezonnak [… Tovább]

Vers

Reggel

Rám bámulnak a felhők kérdőn, hova lett innen a nyár végi báj?       Hajnal hámlik az ég pereméről,fénylemezekben újul a táj.Rám bámulnak a felhők kérdőn,hova lett innen a nyár végi báj?   Vöröslő szemmel kel fel a város.Cipője [… Tovább]

Vers

Jó lenne

A kép Homola Gábor munkája   Tudod, néha jól esne nekem is egy kis ölelés, mikor a magány vas marka belőlem könnyet facsargat… Tudod, nekem is jól esne néha egy kis ölelés, mikor fáradtan vetem neki hátamat a falnak… csak [… Tovább]

Vers

Parkfilm

halandzsa.     Itt szept az emb és er a vér Mondogál és kergetér. A padkörül is zörrsussan, Elséttippen a zsupban.   Még szárnyracsappan kergebuggy, szétcsikkan a muzsikutty; Még rollerámok kaccannak, Ha nekipuffannak halmak.    Ma még szobranőre kélnek, És [… Tovább]

Poligráf

Az átok

Poligráf   Sokszor hallani: fiatalság — bolondság. Szinte minden kornak megvan a korosztálya, akikre ezeket szokták mondani. Annó én sem voltam kivétel. Ma már tudom, sok hülyeséget elkövettem akkor, mint éretlen, forrófejű fiatal. Mikor kikerültem Izraelbe, már túl voltam pár [… Tovább]

Vers

Ha engeded

Te, édes, őszi táj, ma vesd le tarka lombruhád, s majd én gyönyörködöm lankáidban, ha engeded. Eljő az este, Holdkaréj mögül figyel a vágy, e párakönnyű pillanatban, most enyém leszel. Ha léttüzünk felizzik és lobogva fűt heve, nem engedjük kihunyni [… Tovább]