dudás sándor : Az anyanyelvről

Magyar nyelv! 
Rólad szólva
szárnyalni kellene
dalomnak magasban, fényben,
ám kit érdekel
ma himnusz, óda?
Nagy költők utódai!
Veréb módra csivitelünk,
fürdünk a porban,
s még csak nem is mentség:
sem lágy női hangból,
sem érces férfiszóból
nem hallom
zenéd, csengésed!

Ajkak mozgásán,
csontvezetésen,
szájtól fülig “kézfolyosón” át,
betűjeleken, testbeszéden,
kézszavakon át,
viszem hitünket,
viszem a mát!

Hangtalanul is elválasztod
sötétségtől a fényt.
Általad
múlt, s jövő tárul
gondolatok kapuin át.
Magyarság, Emberség,
Mindenség – szédítő
kilátás!

Örökölt vigaszom, 
életemen túl is őrzőm,
ha érdemes lennék rá:
anyanyelvem, 
édes mostohám!

Legutóbbi módosítás: 2017.10.06. @ 18:36 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.