Bátai Tibor : „pedig lehetett volna”

2017.10.13. Bátai Tibor Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

                                                                                                          „Ha a halál tette őt védtelenné: ki az, aki eljön

                                                                                                          az ő nevében?  Kicsoda győz a hős nevében?”

 

                                                                                                          Szécsi Margit: Nagy László emlékezete 

 

 

                                                                  jöttek mindenféle rangból 

                                                                  jöttek tarka tömegben a rendek

                                                                  de senki közülük akinek szavára

                                                                  porig omolhatna Babilon

 

                                                                  és a csapat zavarodottan

                                                                  mégis ekkor széledt el végleg

                                                                  volt aki vele az élen

 

                                                                  volt ki maradt megfáradtan

                                                                  volt kiket elől ért az álom

                                                                  és mámorukban vezérszerepekre

                                                                  törve szekértáborokat szerveztek hirtelen

 

                                                                  szárnypróbáló fiaknak minta így lett

                                                                  a repülés lendítő íve helyett

                                                                  totyogás a hősi vagy antihősi pózban

 

                                                                  a szétfutó partokat megroppanva is

                                                                  hídként összetartó szivárvány terhével

                                                                  egyre távolabb került a túlpart

                                                                  távlatait vesztve így süllyedt

 

                                                                  egyre lejjebb a horizont

                                                                  szem elől tévesztve a táguló határt

                                                                  a táborokat védők és ostromlók

 

                                                                  sorsszerű szerepük szerint lemondtak 

                                                                  – önként! – a már kiküzdött végtelenről

                                                                  pereg újra a szappanopera

                                                                  zászlók lobognak iszapba ragadtan

 

 

                                                                  /1997–2017/

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.10.13. @ 06:40 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
Honlap