Lantos Tímea : Ne hallgass! Kiálts!

Hisz egyszer úgy is csend lesz….

S  kisimul a gyűrött víztükör,

mint holtak homlokán  a ránc

 megszelídül,

ha már csak emlék a szívdobbanás.

 

Addig lehetsz szivárvány szárnyát

lármás városok fölé feszítő  bolond madár,

lehetsz égboltra tintáját csorgató haragos idő,

május hímző kezétől sarjadó mező.

Lehetsz vörösben izzó

lombokra szeplőt hintő október,

csipkebokorban mennyekig lobbanó láng.

Szemek íriszében fodrozódó szerelem,

téli éjjen könnyekben szikrázó csillagszem.

Vadludak röptétől összerezzenő lobkorona,

álmait pillái mögé rejtő édesanya…

 

Mind, mind te lehetsz!

Ne hallgass! Kiálts!

 Hisz egyszer úgy is csend lesz….

S kisimul a gyűrött víztükör,

mint holtak homlokán  a ránc

megszelídül,

ha már csak emlék a szívdobbanás.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:53 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!