Szavak apokalipszise Koosán Ildikó új szavakban él a tett ma, új tettek frissen szült igéit dajkálja karjába a holnap, csecsemőit e torz világnak, új szavak új tettet inspirálnak; s az ember mintha rabszolga volna, vagy dróton rángatott marionett, tettébe belenő a szó, szavába belenő a tett, ahogy felpörög a világ sora rosszabbra egyre, jóra soha. Gyűjteni kell az emberi szót új üvegházat nyitni nekik – miként a kihaló fafajt, növényt, állatot dédelgetik a rezervátumok , – ha többé nem részei a napi beszédnek, hervadtak, alig-alig élnek; mínusz 210 fokon csírájuk életképes maradna ; s egy emberibb lét síkját kutatva igényt tarthatnánk rájuk…
