Nagygyörgy Erzsébet : Ha engeded

Te, édes, őszi táj, ma vesd le tarka lombruhád,

s majd én gyönyörködöm lankáidban, ha engeded.

Eljő az este, Holdkaréj mögül figyel a vágy,

e párakönnyű pillanatban, most enyém leszel.


Ha léttüzünk felizzik és lobogva fűt heve,

nem engedjük kihunyni sem, szívünkben él tovább,

akár a téli éjszakáknak csengettyűdala,

mert hű szerelmünk fénymezőknek lágy ölében ring.


 

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 167 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet