M. Laurens : HŰVÖS MÁR…

M. Laurens

HŰVÖS MÁR…

mélabús keringő

 

Hűvös már a késő este,

Levél fonnyad nyárt feledve.

Ráncos kezek imához érnek:

Reszketeg fohász száll fel vélek*.

Felhőben már isten combja,

Nem látszik a templom tornya.


A temető nyirkos ködében,

Enyészet dúl vak sötéten.

Nyári dalok nem regélnek,

Az Öregek sem mesélnek,

Csak ücsörögnek némán, lesve.

Fagyott az ág, dér csipdeste.


Az emberi szív is megkopik,

Év év után: zsugorodik.

Kifakul a sok szép emlék,

Sorvasztja a hideg nemlét.

A szeretet csendben vackol,

Vén hegedű: némán hangol.


Tölgyek közti málló házban,

Vén leány ül egymagában.

Szerelmét egy életen át várta,

Nyolcvan lett már: mindhiába.

Feledte őt rúzs és kellék,

Ezer ráncra nincs arcfesték.


Az emberi test egyre kopik,

Év év után: fonnyadozik.

Reszket a kéz nyárt feledve,

Levél zizzen dér csipdesve:

Fagyos lett a napfelkelte.


Budatétény 2017. augusztus 16.

Weöres Sándor nyomán 

 

* régies szóalak, jelentése: velük

Legutóbbi módosítás: 2017.10.25. @ 10:06 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )