Tóth Zita Emese : Szavak

Elszoktam a fejemben lévő zajtól,

hiába van csend,

bennem ezer hang szól.

Mind másról beszél,

mást érez,

csak ritkán kérdez,

de olyankor ömlik belőle az aggodalom,

mint a zabkekszre gyűlő hangyák a padon,

elviszik az összes morzsát,

ahogy a fárasztó hétköznapok elhordják

belőlem a verseket.

 

Néha azt hiszem,

többé már nem írok,

végül hajnalban mégis

felébreszt egy szinesztézia.

 

Csupán annyit mond,

hogy ’Szia!’

és tovább robog,

mintha az lenne

a legtermészetesebb dolog,

hogy pirkadatkor magamban

beszélek,

pedig rosszabb napjaimon

a ki nem mondott metaforákért élek.

 

Mint kávét,

úgy ízlelgetek egy-egy mondatot.

 

Semmi gond,

újra csend van,

bármit mondhatok.

Legutóbbi módosítás: 2017.10.31. @ 21:41 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 144 Írás
Életrajz röviden. Ez kötelezően kitöltendő mező.