Böröczki Mihály - Mityka : Őszi mámor

 

Az ősz bejárja a határt,

hideget csöpörészget,

holt levél issza, pőre ág,

s az összes bokor részeg.

 

Már melengeti a telet

megrozsdállott ölében,

s úgy hagyja cserben a meleg,

hogy mégse érje szégyen.

 

Most fáj a föld, vad szerelem

cifrázza föl a lelkét,

időben addig van jelen,

hogy meg sohase leljék.

 

Az erdőn duzzad az avar,

alá búvik az élet,

a lélegzet új színt akar,

és bő álmot a fénynek.

 

A törzs göcsörtös, néma ránc,

még tűri az enyészet,

de szél pördül rá, mint a tánc,

és őrizi a fészek.

 

Valamit rejt a változás,

vagy csak a régi öl szül,

új tavasz, új madártojás,

s a világ beletörpül.

 

Úgy vagyok én is, mint a fa

a föléledő faggyal,

már szál izmom se hajlana,

de bajlódok magammal.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1001 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.