Fehér, kötött sapkája bojtjaiban
atomvilágok.
Az öreg nő feje remeg.
Barna keretes szemüvegén
megcsillannak a fotonok.
Ráncai folynak,
Kezei ernyedten hullnak alá.
Öt kilométerre ül az atomreaktor.
Szuszog és vár.
Ionok, protonok cikáznak
kémcsöveiben.
Égi bálteremben, messze,
-hidrogénruhában-
Androméda táncol,
egyik csillagról a másikra lépdel
aztán eltűnik.