Nem halálfélelemb?l kerülöm a temetéseket. Túl sok halottat búcsúztattam már. Ami nem azért volt rettent? nehéz, mert átfutott az ember agyán, hogy akit méltat, az ennyi jó szót életében talán sosem kapott. Holott igyekeztem nem hazudni szépeket. Dr. Tóth [… Tovább]
NYUGATON MÁR MINDEN KÉSZEN VAN. MÉG AZ A ROHADT REPCE IS MAGASABB, MEG SÁRGÁBB, MINT ODAHAZA. – Hát ideje abbahagynom az önsajnáló siránkozást és nekifogni ledolgozni a behozhatatlan lemaradást… Csak hinni kell a többszörös reinkarnációban. Fog az menni, ha nagyon [… Tovább]
Állok a műalkotás mögött, macska volt az illető, szalmából ragasztva fekete vászonra, amint épp hullahoppot táncol a saját farkával… Négy bátor temesvári újságíró, illetve író, elindult kipróbálni a kisujjával, hogy milyen mély a tenger.* Évezred eleji leltár, 19. Tétel: NEM [… Tovább]
Mindennap mások. Mégis ugyan azok. Velem együtt. Két bedugott fül közt bamba tekintetekNe szóljatok hozzám! Ne is érintsetek!Szótlanul üzeni nekem és Neked………………………………………….Megviselt arcán a tegnap este nyomaNehéz szagok, könny? n?k és kisfröccsök soraAz olcsó bor savanyú, az élete ostoba…………………………………………..Szakmáját [… Tovább]
Egy csöpp vers, egy lehelet próza, egyébként kering? Röhög a gépördög, szerverrel verekszem Rám olvad képerny? méret? üvegszem. Ebben a csatában tíz évet öregszem Vígasz, hogy barátok fényénél melegszem mert a mogorva üveg mög?l rám mosolyog, vállon vereget: [… Tovább]
Minden másodperc egy kattanás,t?led kell nem adta másaz álmatlanságot,ezt a kapálózó kötéltáncot,vibráló szemhéjra szépia-színdiákat,kátrányból barokk füstmelódiákatezredszer az erkélyen,rokkant katarzist szavakból,virrasztó fénymez?knek sarlókénta Holdat,a felismerést,hogy a szerelem csak kémcs?csókosoldat,és én soha nem értettem a kémiát.
Adósa vagyok az életnek tucatnyi nagy tettel. A napok és az évek telnek, ketyeg a vén vekker. Bár törleszteni adósságom mind jobban igyekszem, az id? hurkát a nyakamon túl szorosnak érzem. Beindult a visszaszámlálás; merész [… Tovább]
– Kóródszentmárton 1962 – folytatás * A tél elmúltával itt is megszépült a világ. A hosszabbodó nappalok, elűzték a téli esték szomorúságát. Az emberek megkezdték a munkát a mezőn, a kertekben. Engem is megfertőzött a tavaszi tennivalók láza: felástam [… Tovább]
Tegnap meghalt egy kedves szonszédom, ki egyedül élt sajnos… És megnyílt az ég. az ember csak nézte. Nem csak az ?r, az Úr lakik fenn? Maga mellé emelte Isten? A porhüvely hevert csak a kih?lt, gy?rött ágyon – várta [… Tovább]
* Minap, érdekes élményben volt részem. Egy ismerősömet vittem egy közeli kisváros egyik szolgáltató clubjába, magyarul — a kupiba. Én, mint hűséges férj — na meg a nejem is jelen volt —, a szemben levő biliárdtermet részesítettem előnyben. [… Tovább]
Gondolkodtam. Ha fegyvert fognának rád, mire lennél képes? Magadnak ásnál gödröt, vagy nekem, édes? Gondolkodtam. Ha fegyvert fognának rám, mire lennék képes? Magamnak ásnék gödröt, Vagy neked, édes?
